Pomeriumi jegyzetek II.
Almádinak az 1800-as évek végén veszprémi újdondász adott – utólag – római helységnevet. Az újságcikk szerzője, vélhetőleg a ( farsangi) lapot közreadó Kompolthy Tivadar tengerészkapitány, lapszerkesztő, író és almádifürdői birtokos állítása szerint a Megyeháza levéltárában található az a nyilván több mint poros és egérrágta irat, amely szerint helységünket – Veszprém királynéi megyeszékhely szőlőhegyét, nyaralótelepét, fürdőhelyét, Almádit – a Pannónia eme tóparti részén megtelepedő rómaiak hívták Pomeriumnak. A dolog nyilván félig sem igaz, de mi ráharaptunk erre a csalira, s folytatva a nemes veszprémi‒almádi szépújságírói hagyományt, alkalomadtán mi is így nevezzük kisded városunkat. Melyet – ráadásul (a száz évvel ezelőtti időktől fogvást)? – nem kevesen „magyar Abbáziának” minősítettek.
Úgyhogy… kapaszkodhat az ember, ha itt ki akar igazodni!
Pomeriumban papírra rótt, s nem föltétlen pomeriumi tárgyúak jegyzeteink (melyek időnként karcolatnak tűnnek). Sőt!
"... Hogy fokozzam a bajt: a második pinceszeri könyvem kiadásának a helyeként Pomerium‒Balatonalmádit adtam meg. Hogy csóválják a fejüket a helybéliek! (A többiekről ne is beszéljünk.) Micsoda marhaság… Kompolthy Tivadar farsangi lapjának a szerzője 1889-ben lelt Almádi római nevére, ami mi más lenne: Pomerium – az itt letelepedet rómaiak fürdőhelye és gyümölcsöskertje… (Mert hogy az vala akkortájt már Veszprémnek Almádi.)
Persze Kompolthyék nyilván csak szórakoztak. Nevettek egyet!
„Pomerium”…
Miközben a Balaton-fölvidék – Almádi határa is – római villagazdaságok százainak, ezreinek adott életteret. „Római út” a nevezete máig a Tó északi partját a hegyoldalban követő országútnak.
Pomerium – legalábbis. (Lassan regénybe kaphatsz…) (…Zarándfövenyestől Pomeriumig, meg vissza.) ..."
